Áj em hír ögén...

Ma halálra szivatott az épszerk tanárom. Egész délelőtt, és kora délután rajzolnom kellett, valamint félóránként nyolc emeletet lépcsőzni oda és vissza irányban egyaránt. Vége... Leadtam... Ez korántsen jelenti azt, hogy ezzel teljesítettem a tantárgyat. A java még visszavan. Most meg itt ülök a munkahelyen, és nyugi van. Egy buddha szobor fotója néz rám a monitor mellől. Éppen a Ghymes együttes Tánc a Hóban c. dala szól. Mert szép. Tudom, hogy a karácsony nem az ajándékokról szól, de mégiscsak szeretném megajándékozni szeretteimet! Ez akarva-akaratlanul problémához vezet. Persze akkor nem jönnek az ötletek, amikor szükség lenne rájuk. Egyelőre ennyit a bajokról. Mit mondjak még? Valami jót?? Bocsi, de ha eszembejut, máris jövök, és leírom. Ez nem azt jelenti, hogy nekem rossz, csak egy kicsit le kell ülepítenem a mai napot. Amúgy már egyre jobb. Felszívok egy kis tubákot az orromba... Az meg mint egy hűvös kéz, belemarkol az agyamba, és megrázza azt. Jól esik, és a legkevésbé ártalmas dohánytermék. Az orrnyálkahártyán keresztül szívódik fel, ami pedig harminc naponként teljesen lecserélődik. Aki nem tudja, annak leírom, hogy a tubák porrá őrölt, pácolt dohány. Erős mentolos ízben/illatban (?) kapható, az enyém ezúttal enyhén barackos aromájú, de létezik málnás is. Nagyon fincsi, és jól fel tud ébreszteni a tompaságból. Ajánlom a dohányosoknak! (Sok szempontból jobb!) Nnnna ha eszembejut vmi, írok.
Köszönöm a lehetőséget!!
Mindenkinek minden jót, és ha addig nem jelentkeznék, akkor kellemes ünnepeket is!!
Y.