megbecsülés

"Újra láthatom minden reggel a hajnalokat, ahogyan H-éktól a biciklivel gurulok lefelé a Croix-Rousse magaslatáról, és a város ébredés előtt van. Ezt a hangulatot szeretem a legjobban. Az utcák üresek, és csöndes, nyugodt minden. Talán az éjszaka kitisztult levegő teszi ezt. Milyen furcsa, hogy az ember ilyen nagyra értékeli hirtelen a tiszta levegőt, ha nem kap belőle. Amíg nem piszkolja be az autók kipuffogógáza, addig észre sem vesszük, hogy milyen óriási kincs. Sok mindennel van ez így, hogy csak akkor kezdjük el értékelni, ha már elveszítettük. De akkor fuldokolva kapkodunk utána.

Ezért szép a hajnal a városban, mert egy kicsit emlékeztet arra az életre, amit elképzelünk magunknak, amikor behunyjuk a szemünket. Egy kicsit visszakapjuk az illúzióit, hogy a nappal is lehetne ilyen. Csendes, és tiszta."

Amúgy ezt a bejegyzést/részletet Rókamóka írta. Sajnos ebben van némi igazság. Egyébként voltunk TV toronyba, most meg itt vagyok és blogolok ahelyett, hogy tanulnék.